Hiányzik!Nagyon!
Kibámultam az ablakon.A Nap épp a horizont alá bukott,mindent beborított a vörös-arany fény.S töretlenül ragyogott percekig.Milyen jó is lenne ezt most megörökíteni!Igazi festői látvány.
Nem így képzeltem el a halálomat,legalábbis az utóbbi években biztosan nem.Azt hittem,már felhagytam a természetfölöttivel,erre tessék...Visszarobbant az életembe.Kérlelhetetlenül tönkre tett minden jót!
Meghalni nélküle...Rossz belegondolni is,pedig így lesz.Hozzá kell szoknom a tudathoz.Jobb nekik így!Nélkülem.
Kopogtak,úgyhogy letöröltem az arcomon gördülő könnycseppet.
-Tessék!
Az illető benyitott,de nem jött a szobába.
-Várják Önt a tanácsteremben,kisasszony-tájékoztatott.
Lepillantottam a kezemben nyugvó fényképre.Ujjam hegyével végigsimítottam az arcán.Mindenkinek jobb lesz így!
Megfordultam,zsebre vágtam a fotót és felkaptam a szék háttámlájára terített vörös köpenyt.Menet közben vettem fel,a csuklyát az arcomba húztam.Egy pillanatra megtorpantam,majd kilöktem a francia ajtót és beléptem.Már csak rám vártak.
Szija!
VálaszTörlésHűű, a prológus ütős lett! Én nagyon vártam, hogy visszatérj, remélem, most már maradsz;)