2.fejezet

2.

EGÉSZ KÉSŐ VOLT,HOGY elindultam vacsorázni,a szobatársam viszont addig sem ért vissza.Bár nem is hiányoltam.Mert elviselhetetlen.Egy szó mint száz,Edward jelleme számomra elviselhetetlen.Úgyhogy-habár a pesszimistább énem nem engedte igazán-reménykedtem,hogy ezalatt az idő alatt lakást keresett magának a tőlem lehető legtávolabb.És azonnali költözéssel talál is.
Miután megbizonyosodtam róla,hogy nem vettem fel semmit kifordítva és minden szükséges holmi nálam van,többek közt a mobilom,a szobakulcs és az étkezési kártya,elindultam.Mire liftet hívtam volna,az egyik meg is állt és egy párocska lépett ki.
-Öhm,bocs.Nem tudod,a 460-as szobák ezen vagy a következő emeleten vannak?-kérdezte a fiú.
-Ahm...ezen az oldalon vannak-intettem a szobám felé.
-Köszi-darálta el gyorsan.
Beszálltam a liftbe,de mielőtt az ajtó becsukódott volna,egy tenyér csúszott az érzékelőre.Aztán 4 lány is elhelyezkedett a kabinban.A szőke cicababában felismertem a "papa maci"-sat,az utolsóként beszállóban pedig a recepcióról a csajt.Csak hát ugye a név.Az épp hiánycikk nálam.De úgy látszik,nála nem.Amint meglátott szélesen mosolyogva,régi barátként üdvözölt.
-Szia,Bella!Jó ismerős arcot látni.Nem ülsz velünk vacsinál?Ők itt mind a szobatársaim,Lauren és Jessica.Ő ott hátul meg Kathleen.
-Sziasztok!-Ha ezt 3 mérföld/órával lassabban mondta volna,talán még a nevüket is megjegyzem.-Bella vagyok.
-Angela!Lerohantad szegény lányt,mint egy tornádó.Azt se tudja,hol álljon a feje-szólalt meg a hátul álló lány mosolyogva.-Kathy vagyok,Bella!Örülök,hogy megismerhetlek.
Csak bólintani volt időm,mert leértünk a földszintre és Angela belém karolva maga után húzott a tömegbe.Hál' isten többen tartottak felfele,mint le.Olyan 8 óra körül lehetett már és a vacsora fél 7-től volt.Angela a bejáratnál egyszer csak megtorpant,úgyhogy majdnem orra buktam.
Nem igazán értettem,miért nem megyünk be,de aztán megláttam Kathy-t egy sráccal smárolni.Mikor végre elszakadtak egymás szájától továbbra is egymás derekát ölelve álltak.
-Kath,Eric és Ben a lakótársaim.Srácok,ő itt Kathy-mutatta be őket a barátnőjének a fiú.A lány felénk intett.
-Csajok,a pasim,Noah.Szívem,a szobatársaim:Jessica és Angela,meg a szöszi,Lauren.És Bella Ang egyik barátja.Mehetünk kajálni?Farkaséhes vagyok,gyerekek!
-Ez a Ben gyerek egész cuki-súgta a fülembe Angela,miközben beálltunk a sorba kajáért.
Elmosolyodtam.-Hát...nem rossz...De nekem különösebben nem jön be...Te!Ezzel mit kell csinálni?-húztam ki a zsebemből az étkezési kártyát.Akkora,mint egy bankkártya,sötétzöld színű és összesen egy vonalkód van csak rajta.
-Mit t'om én!Szerinted miért engedtem elém Kathy-éket?Ők már másodévesek,csak tudják.
Felkuncogtunk.
-Ravasz.
-Inkább találékony-kacsintott rám és szedett a tányérjára párolt zöldséget.

Az első reggelem a következőképp indult:szokásommal ellentétben már hajnal 6-kor kipattantak a szemeim,megfürödtem,összetúrtam a bőröndjeim tiszta ruháért,majd szépen kicsomagoltam a laptopot és a vezeték nélküli netnek hála az ágyban ülve pötyögni kezdtem egy e-mailt.

Hy! Nem fogod elhinni,mi történt!Ha nem lenne nekem olyan fontos ez a fősulis képzés,egy éles kanyarral fordultam volna vissza,hogy inkább otthon maradjak.A szobatársam egy bizonyos Edward Cullen,apuci elkényeztetett kis fiacskája!Nála bunkóbb,nagyképűbb,mogorvább és hülyébb emberrel még nem volt alkalmam találkozni.Azt hiszi,bármit megkaphat,csak mert gazdag.Elviselhetetlen!!! Ráadásul úgy tűnik,ennek itt az egész pereputtya!Nem t'om mégis mit keresnek kollégiumban,ha egyszer ezeknek még a csapból is pénz folyik!Bár hál' isten úgy néz ki,sikerült megszabadulnom Cullentől.Du eltűnt,aztán mikor feljöttem vacsiról,már a cucca sem volt sehol.Van Isten!!!
Ja,amúgy még egy hihetetlen fejlemény.A kolesz egy HOTEL!Na nem szállóként működik,hanem alig pár éve volt még az.Hatalmas,és káprázatos minden egyes része,a szobákhoz külön erkély tartozik,ráadásul egyenes rálátásom van az óceánra!Magyarán ha nem lenne ez a hülye buktató,imádnám...
Szeret,ölel,puszil a te túlkoros kislányod!Ahogy Tess-t is!
pusy:Bella

Amint elküldtem,még egy írásába kezdtem.Tőmondatokban közöltem,hogy beköltöztem és még élek,s ennyi.Nem részleteztem semmit,főleg nem a lakótárs kilétét-igencsak magasan verné ki náluk a biztosítékot.
Sosem jöttem ki túlságosan Charlie-val,nos,Sarah-val pedig kölcsönösen leplezetlenül utáljuk egymást.Amolyan igazi meséből előkerült gonosz mostoha volt mindig is.Pedig mindössze 1 hónapig nyaraltam náluk,aztán közöltem mindenkivel,hogy én többet be nem teszem a lábam Forksba.Egyébként meg mindketten elég konzervatívak gyereknevelési téma terén és nem igazán akarják felfogni,hogy már felnőttem-a lehetséges összes módon.Képesek lennének kolostorba záratni,főleg ha egyes dolgokról tudomást szereznének,köztük Edward Cullenről.Hál' istennek nem tehetik.Én meg jogilag már megtehetném,hogy nem tartom velük tovább a kapcsolatot,de azért ennyire bunkó meg mégse vagyok.
A többiekkel megbeszéltük,hogy háromnegyed 8-kor találkozunk a kajálda előtt.5 perccel előtte elhagytam a szobámat,így épp egyszerre értünk a csajokkal a lifthez.Jó volt,hogy azonnal bekerültem egy ekkora társaságba,hiszen az utóbbi években nem kerültem túl közel a haverokhoz,leginkább a baleset és következményei megemésztésén fáradoztam.Hiányzott a társasági élet,amit egy koedukált főiskolai kollégiumban kőkeményen megtalálhat bárki.
Odalent már várt az 5 srác.Ketten,Mike és Tyler Eric haverjai voltak,este az ő asztalukhoz csapódtunk-igaz,kicsit malőrözni kellett,hogy elférjünk.
-Na milyen vagyok?-vigyorgott Jessica ünnepélyesen.
-Ügyes-hitetlenkedett Lauren.
-Ennyi?Ügyes?-sértődött meg Jess látványosan.
Az egyik srác felállt,majd könnyed mozdulatokkal meghajolt.-Jessica istennő,tied minden hódolatom,amiért elintézted csoportunknak eme hatalmas asztalt,hogyan mind kényelmesen körül tudjuk ülni!
-Na azért!
Felnevettünk.Mike felém fordult.-Amúgy ti honnét ismeritek egymást Angelával.Régóta barátnők vagytok?
-Nem...Igazándiból tegnap szóba elegyedtünk a recepción,akkor találkoztunk először.
-Aha-bólogatott Ang bőszen.-Miért,ti?
-Oh,mi nyaranta ugyanott táboroztunk.
-4 éven át-hangsúlyozta Tyler arcrepesztő mosollyal.A rám törő nevetéstől félre nyeltem és köhögni kezdtem.-Hé,csajszi,jól vagy?Most meg mi van?
-Haver...Tiszta mák a pofád-nyögte ki Eric a hasát fogva.
-Basszus!-pattant fel,majd összezárt szájjal kimasírozott a teremből.
Mi pedig röhögtünk tovább,Mike már az asztalba kapaszkodott,hogy le ne forduljon a székről.Aztán miután mindenki megbizonyosodott arról,hogy mi sem vagyunk százasok,kicsit lecsitultunk.
-Ez is érdekes volt-vigyorgott Ben.
-Ha már az...uhm...érdekesnél tartunk-intett Jessica a fejével a bejárat felé.Olyan megbabonázottan nézte a belépőket,hogy azt csodálom a nyála nem folyt ki.
-Kik ezek?-kérdezte Lauren lefolyva a székről,habár az a sanda gyanúm,hogy odabent inkább irigy volt,semmint elbűvölt.Igaz,nem szabadna előítéletesnek lennem,de nem tehetek róla.Lauren nem lopta be magát a szívembe.
Kathy is hátrafordult.-Azok ott Emmett Cullen és a húga.A két szöszi meg Rosalie és Jasper Hale.Rose és Emmett együtt vannak,a pletykák szerint tavasszal meg volt az eljegyzés is-suttogta.
-Az ikre meg elvileg a kis törpével jár,habár nem tudom a nevét.Ők mind örökbefogadottak,az apjuk valami menő orvos-fejezte be Noah megbotránkozva.-De elvileg van még egy testvérük,valami Edwin...
-Edward-javítottam ki.
-Szia,Bella!-csiripelte elhaladva mellettünk.Visszaintettem.
-Heló,Alice!
Cullenék leültek a terem csendes végébe és elkezdték piszkálgatni a kaját.A lehető legkevésbé sem feltűnően próbáltam végigmérni őket.
-Te honnan ismered őket,Bella?-kérdezte Eric.
-Nem ismerem őket-vontam vállat.-Csak már volt alkalmam találkozni Alice-szel.
-Miért is?-érdeklődött Jessica.Felsóhajtottam.
-Edward Cullen a szobatársam,de hála a jó istennek elhúzott!Nála elkényeztetettebb paraszttal ritkán találkozni!
Miután sikeresen elértem náluk a sokkos állapotot,maradt némi időm a fura "családra" pillantani.De egy feltűnően kíváncsi szempárba ütköztem.Éreztem,hogy folyamatosan egyre vörösebb árnyalatot veszek fel,de nem fordultam el.Álltam a nézését.Végül vigyorogva fordult vissza a társaságához.
Kizárásos alapon Emmett volt nagydarab fiú.Izmos,akárcsak egy súlyemelő,a haja pedig sötét.Mindazonáltal ugyanolyan volt,akárcsak a testvérei.Mindegyikük arca krétafehér,nem találni náluk sápadtabb embert Floridában.Minden arcvonásuk egyenes,határozott vonalú és tökéletes.A szemük sötét karamellarany.
A másik srác magasabb és soványabb volt Emmett-nél,alkatilag leginkább Edwardra emlékeztetett.A haja méz-szőke,vállig érő fürtök.Rosalie pedig azt a fajta szoborszépséget képviselte csodálatos alakjával és a háta közepéig érő lágy,aranyszőke hullámaival,akinek elég belépnie bárhová és minden nőnemű egyednek a pokol alá süllyed az önbizalma.
-Srácok!-vonta magára a figyelmet Mike.-Nem csinálunk mára valami közös programot?Hogy jobban megismerkedjünk.Mondjuk lemehetnénk a partra,vagy ilyesmi.
-Nono!Még ki sem pakoltunk-háborgott Kathy.
-Ez az!-helyeseltem.-Még egy csomó holmim a kocsiban van.
-Mi nem úgy költözünk be valahova,hogy bevágjuk az egyik polcra a ruháink,azt' cső!
-Nők...-sóhajtott fel.
-Héj!-tromfoltuk le.Megadóan maga elé emelte a kezeit,de azért még összenéztek Bennel.Megráztam a fejem.Pasik.
Megvártuk egymást a kajával,aztán együtt hagytuk el az éttermet.Éreztem,ahogy egy pillantás fúródott a hátamba.

Elégedetten pillantottam körbe.Elment rá a napom nagy része,fáradt és izzadt voltam,de sikeresen berendezkedtem.
Belépve egy nagyobb előszoba szerű térbe jutni.Az ajtóval szemben polcok helyezkednek el.Balra egymással szemben 2 padlótól plafoni érő gardróbszekrény áll.Jobbra amolyan konyha-féleség falnak tolt asztallal és kis hűtővel,amiben minifagyasztó is van.Az asztal és a polcok közötti részen már nincs válaszfal,így nyitottabb a szoba.Jobb oldalon,középen polcrendszeres TV-állvány,2 oldalán egy-egy íróasztal.Balra középen a fürdőajtó van,mellette egy-egy ágy terpeszkedik éjjeliszekrénnyel,végeikben az ágytól 20 cm-rel magasabb komódokkal.Az északi falnál a 2 ablak közt tolós üvegajtó vezet az erkélyre.A fürdő keskeny,de hosszú.Kád nincs,csak egy zuhanykabin.Viszont még mindig túlszárnyalja a közös fürdőt.
Lezuhanyoztam és felöltöztem,aztán levettem a polcról a szabályzati könyvet.Nem volt kedvem "szórakozásképp" elolvasni,csupán a térképeket halásztam ki belőle.Találtam egyet a koleszről,meg néhányat a városról,a környékről,sőt szinte egy fél atlaszt.Nem estek ám túlzásba,áh!
Végül elindultam előbb az épület felfedezésére.A liftekkel szemben futott a lépcsőház,most ezt választottam.A 2.-7. emeletek ugyanolyanok voltak,mint a mi nyolcadikunk:Sötétkék futószőnyeg,fehér fal és elszórtan pár festmény=tanulói lakóemelet.Az első emelet volt az érdekesebb.Csupán 15 személyzeti szoba volt,azontúl megtaláltam az igazgatóit és az orvosit is.3-3 tánc- és zenetermet fedeztem még fel,valamint egy minikönyvtárat tanulószobával.Volt néhány számítógép is,de azt hiszem inkább maradok a laptopomnál.Biztos,ami biztos.
-Segíthetek,aranyom?-kérdezte egy idősebb nő.
-Nem,köszönöm-mondtam,majd kérdő tekintetére hozzátettem.-Csak körbenézek.
Folytatásképp elhagytam a kollégiumot és a korzón kezdtem csatangolni.Hihetetlen élet zajlott Miami Beach "főútján".Bár egy kissé túlöltözöttnek éreztem magam a térdnadrágban és pólóban.A legtöbben fürdőruhában voltak.Igaz,egy házaspár mackóban didergett az előbb.Nem tudom,honnan jöhettek,ahol ennél melegebb van.Én Jacksonville-ben és Phoenixben hozzászoktam az ilyen hőmérséklethez,dél Észak-Amerikában élni már csak ezzel jár.De aztán ki tudja?Lehet a napot a szaunában töltötték.
Megálltam az egyik árusnál és vettem egy jégkrémet.Épphogy megfordultam,beleütköztem valakibe.
-Bocs!...Hé,heló...Mike!-jutott eszembe a neve.
-Csá!Király a névmemóriád,hallod-e?!-Elvörösödtem.-Merre tartasz?
-Sehova,csak úgy megyek...
-Felfedezőút?-kérdezte mosolyogva,miközben elindultunk a tömegben.
-Olyasmi.És te?
-Unatkoztam.Nem úgy volt,hogy ma a női szakasz költözködik?-vigyorgott.Lenyeltem a jégkrémet.
-Végeztem-feleltem.-Te most kivel is vagy egy szobában?Eric-kel?
-Nem-kuncogott.-Tylerrel,meg az előbb érkezett valami ausztrál srác.Tényleg,te honnan jöttél?
-Jacksonville.-Mike kérdőn nézett rám.-Florida túlvége.
-Oh...Az nincs is olyan messze.Winnipeg,Kanada...
-Hmm,az istenes lehet!Hogyhogy külföldi fősulit választottál?
Vállat vont zsebre dugott kézzel.
-Az apám azt akarta,hogy érettségi után vegyem át a boltot.Egy kis sportbolt,igazándiból a turistákból élünk...Viszont én többet akartam,utazgatni a nagyvilágban,tudod hogy van ez...Aztán a srácok szóltak,hogy felvételiztek az MBAC-re.Kétségtelenül jobbnak tűnt,mint otthon maradni.
-És csak így elengedtek a szüleid?
-Dehogy!Az volt a feltételük,hogy bekerüljek az ösztöndíj-programba,mert ők egy pennyt sem hajlandók a tandíjamra költeni.Szerintük már elvégeztem a szükséges tanulmányaimat...Kedves,mi?!-nevetett fel keserűen.
-Uhm-feleltem értelmesen.Fogalmam sem volt erre mit mondjak.
Semleges témákról tovább dumálva bebarangoltuk Miami Beach főbb útvonalait.Mike kedves volt és mindig bedobott egy viccet.Jó hangulatban tértünk vissza a kollégiumba,igaz kissé megkésve-már vagy 45 perccel a megbeszélt időpont után.Gyorsan elmentünk ki-ki a maga szobájába az étkezési kártyánkért.
-Csatlakozhatok,hölgyem?-nyílt ki a liftajtó.Kuncogtam.
-Megtisztelne,uram.-Próbáltunk komoly képet vágni,de amint belépett,kitört belőlünk a röhögés.Rég éreztem ilyen jól magam,főleg férfitársaságban,aki mellesleg nem a nevelőapám.-Mit mondunk?
-Mi?Kinek?
A szememet forgattam.-A többieknek,hogy miért késtünk.
-Jaaa-világosodott meg.-Hmm,várj,hadd gondolkozzam...Na igen,mit szólnál egy európai randihoz?Mondjuk Velence...
-Inkább Párizs-vörösödtem el.
Szedtünk kaját a tálcánkra,majd megindultunk a nagy asztalhoz.
-Szép jó estét,szökevények!-vigyorgott Eric.-Hol jártatok?
-Körbenéztünk a környéken...
-Hé!-vágott közbe Mike.-Párizsról volt szó!
-A-a!Azt én mondtam.Te Velencére szavaztál-nyújtottam ki rá a nyelvem.Hmm,hogy mit ki nem hoznak belőlem.
-Oh,te kis manó-borzolta össze a hajam.A többiek felnevettek.
-Héééj!
Elcsaptam a kezét,majd megpróbáltam az ujjaimmal kifésülni a szénaboglyát a fejemen.Több-kevesebb sikerrel tudtam csak,úgyhogy végül annyiban hagytam.Kathy szólított meg.
-Ő Conner.Új fiú,ő meg Bella.
-Heló-biccentettem felé.
-Szia!Örülök,hogy megismerhetlek.-Komisz mosolyt villantott.Jessica pedig olvadásnak indult mellettem.Mondjuk nem értem,miért?A maga módján helyes,meg minden,habár Edward mellett egyáltalán nem mondható jóképűnek.Viszont volt benne valami bajjóslatú.De lehet csak képzelődök.Sosem attól félek,aki tényleg veszélyes,erre már volt időm rájönni.Általában megérzem a rosszat bárkiben,de az igazi fenyegetés mindig megtalál-vagy én azt/őt-,akármit is tennék ellene.Régen úgy neveztek,hogy Vonzó,ami kb. annyit tesz,hogy vonzottam a gonoszt-micsoda logika.Ma már csak a szimpla bajt,de mint egy mágnes!
OMG!!!
Én most tényleg jóképűnek tituláltam Cullent?!
-Jól vagy,Bella?
-Aha.Miért?-erőltettem magamra egy mosolyt.Kathy összevonta a szemöldökét.
-Nem is tudom,csak úgy...elsápadtál.
Csodálkozol?Hogy verném falba saját fejem!Egy arrogáns kölyök az,nem több,nem összehasonlítható egy udvarias idegennel!
Hangosan fújtam ki a levegőt,majd ettem néhány szál sült krumplit.Mivel korábban álltak neki a vacsorának,a többiek hamarosan szedelődzködni kezdtek.Nem voltam túl éhes,úgyhogy végül én is felmentem a csajokkal.Már úgysem voltak valami sokan a kajáldában.
Negyed 10 volt,én meg egyre fáradtabb.Belebújtam a pizsamába,aztán bekapcsoltam a TV-t.Nem találtam különösebben érdekes műsort,ezért a zenecsatornára léptettem.Elővettem a laptopot,Phil válaszolt és azt olvastam el.

A kezemmel fel,a lábammal lefelé nyújtóztam és ásítottam.Megdörzsöltem a szemem,majd a telefonomért nyúltam.8 óra.Bőven időben vagyok.Úgy döntöttünk tegnap,hogy háromnegyed 8 még túl korai reggelizni.De hogy mi lesz velünk év közben?Lehet le sem fekszünk majd aludni,csakhogy ne kelljen korán kelni!
Nagy nehezen kimásztam az ágyból,bár talán találóbb lenne a kiestem szó.Lezuhanyoztam és hajat mostam,-szárítottam.Majd egy köntösben megálltam a szekrény előtt.Volt egynéhány ruhám.Se a divatot megszállottan követni,se vásárolni nem szeretek.Sőt!Utálok.De azt azért szeretem megválogatni,hogy mikor mit vegyek fel.Ehhez pedig szükséges a bővebb ruhatár,magyarán muszáj néha eltöltenem egy hétvégét plázákat járva.Kínszenvedés az egész procedúra,de nem minden boltban kapni konfekciót az én méretemből.
Elővettem egy sötétbarna rövidnadrágot halványsárga csőtoppal,amin barna masni volt.Felöltöztem,megágyaztam és lesétáltam a földszintre.A bagázsunkból elsőként érkeztem,úgyhogy lajhártempóban kezdtem elnyammogni a müzlit.Szép sorjában szobánként befutottak a többiek is.Mike tegnapi programos ötlete ismét felvetette a fejét,úgyhogy végül megdumáltuk,hogy mindannyian lemegyünk a partra.