1.fejezet

1.

TISZTÁBAN VOLTAM VELE,hogy azért hallgatom percek óta a BEP-re állított telefonomat,mert kelnem kéne.De valahogy istennek sem akaródzott előmászni az ágyból.Ami mellesleg az ÉN ágyam az ÉN szobámban.Nem egy kemény matrac egy koleszban,amin fene se tudja,már hányan aludtak.A hideg is kirázott,ha arra gondoltam,ma egy idegen városba kerülök ismeretlen emberekkel körülvéve egy sosem látott,kopár szobában.
Végül erőt véve magamon ülésbe tornáztam magam,majd leállítottam az ébresztőt.Hajnali 4 óra.Hogy ilyenkor mennyire "szeretem" a józan eszemet,ami arra ösztönzött,hogyha hajnalban elindulok,akkor pár órával kevesebbet kell a 40 valahány fokos tűző Napon kocsikáznom,csakhogy még közelebb pakoljam magam az Egyenlítőhöz!Ebből kifolyólag már most tisztázzuk,hogy szeretek aludni.Méghozzá jó sokat aludni-ember legyen a talpán,aki képes felkelteni,ha egyszer benyomom a szunyát.Vagy egy erős kávé,ami mindezt megakadályozza.
Megmosakodtam és felöltöztem,belapátoltam a müzlit.Közben Phil egy nagyon erős,finom kávét készített,amiből ittam.A maradékot pedig betettem néhány kisüveg víz mellett a kocsiba.Aztán újra a szobámban álltam.Művészként képes voltam bármire pontosan emlékezni,de ezt most keveselltem.Legszívesebben nem hogy a szobámat,de az egész házat átpaterolnám Florida túlsó végébe.De hát ez mégiscsak az én döntésem volt.Ha valakit hibáztatni akarok,amiért itt kell hagynom hosszú időkre az otthonomat a világ legjobb mostohaapjával és majdnem nevelőanyukájával,akkor csak magamat tudom.
-Bells-lépett mellém Phil,majd átkarolta a vállam.-Még mindig maradhatsz.
-És a válaszom még mindig az,hogy szeretek tanulni,Phil.Tudod milyen vagyok,sokszor fáj,de meghozom a magam döntéseit...
-...amitől nem tágítasz.Makacs vagy,akárcsak Renée-sóhajtott fel szomorkásan mosolyogva.-Gyere,Tess átjött,szeretnénk adni valamit.
-Phil,n...
-Csend!Ezt igazán megérdemled,ha már annyi mindent nem engedsz nekünk,csakhogy elkényeztethessük kedvenc lányomat-vezetett le a földszintre.
Phil barátnője-aki nagyon remélem,hogy hamarosan a menyasszonya lesz-,Tess az előtérként is szolgáló nappaliban várt.Félredöntött fejjel figyelt minket,majd Phil mellé lépett.
-Bella-fogta meg Tess a kezemet.-Tudom,hogy te nem az a fajta lány vagy,de azért a félsz mindig bennem volt,van.Hogy úgy érzed,elfoglalom édesanyád helyét.-Valami kéz-meleget csúsztatott a tenyerembe,majd rázárta az ujjaimat.-Ráadásul már itt vagy felnőtt nőként,mikor én magam is csak alig vagyok az.De azért remélem,hogy el tudsz fogadni úgy Phil oldalán,mint egy anyát,akihez bármikor fordulhatsz,miközben Renée emléke is sértetlen marad.
-Tess!Rád mindig is így gondoltam,ezen sose aggódj-mosolyogtam rá.-Mi ez?
-A metszett rubin abból a medálból készült,ami eltörött.A medalionok az elszakadt lánc aranyából.A képek a Phil készítette fotók másai.Egy kicsi emlék Renée-től,Philtől általam összedolgozva.
A lámpafénynél megcsillanó karkötőt Phil a csuklóm köré kapcsolta.
-Remélem tetszik.Hogy mindhárman mindig veled legyünk.
-Istenem,ez csodaszép-suttogtam meghatottan.-Annyira köszönöm!-Mindkettőjüket átöleltem egyszerre,ami elég sutára sikerült.
-Én köszönöm,hogy az anyud lehetek-nevetett Tess.
-Akár hivatalosan is,felőlem,amint sikerül meggyőznöm ezt az anyámasszonykatonáját,hogy kérje már meg a kezed-vigyorogtam.
Philt zavarba hoztam,ugyanis a kopasz fejét vakargatta.A tekintetem a faliórára siklott.Tess követte,majd felsóhajtott.
-Indulni szeretnél?
-Nem,de ha maradok,semmi értelme nem volt hajnalban felkelnem.Plusz mire odaérek,grillcsirkét kapnak személyemben-mosolyogtam meg szemforgatásukat.
Phil segített az összekészített bőröndöket és dobozokat betenni az autóba.Jó kis kocsi volt,egy Chevrolet Cruze,pirosban.Ráadásul egész új,ballagási ajándékba kaptam mindenkitől.Lezártam a csomagtartót.
-Na kicsi lány,vigyázz magadra!Várunk haza,amint tudsz jönni-ölelt magához Phil,majd a hajamba puszilt.-Jó szórakozást Miss Főiskolás Bella!
-Sok-sok részletes beszámolót akarok,csajszi!-kerültem át Tess karjaiba.
-Szeretlek titeket!-nyomtam puszit mindkettőjük arcára.Még egy utolsó ölelkezés után beszálltam a volánhoz.Miközben bekötöttem magam,megláttam a tükörben,ahogy Tess Philhez bújik.Aranyosak együtt!
-Nyugi,édesem!Bella felnőtt,érett nő.Tud vigyázni magára-mondta nevelőapámnak.Gyújtást adtam,majd kitolattam a felhajtóról.-Vezess óvatosan!-kiáltotta utánam.
-Mint mindig.Puszi!-intettem vissza.Addig nézegettem vissza rájuk,míg csak el nem tűntek a tükör hatósugarából.Felsóhajtottam és bekapcsoltam a rádiót.Hosszú út áll előttem.
Igazándiból ha másnak nem is,azért magamnak be tudom vallani,hogy félek.Igen,félek.Pontosan nem is tudom,hogy mitől.Nem először kéne szembesülnöm,hogy vadidegen helyre kerülök.Bár eddig egy-két ismerős arc mindig velem volt.Elképzelhető,hogy tényleg a teljes ismeretlenség ijeszt meg,mert most egymagamban leszek.Művészeti iskolába jártam középiskolásként is,tudom sokszor milyenek a művészek,hogy egyesek mennyire beképzeltek vagy épp elvontak tudnak lenni.Kollégiumra telik csak,tehát bármelyik fajtából sikerülhet kifognom szobatársat.Persze van esély kedves,aranyos lányra is,nem vagyok én pesszimista!Csak ilyen téren realista.Ha már máshol nem,legalább ebben legyen egy bármilyen eshetőséget átfogó gondolatmenetem.

Nem akartam hinni a saját érzékszerveimnek,mikor a GPS monoton hangon közölte velem:"10 méter után forduljon balra...Megérkezett."Ez tuti,hogy nem a kollégium!Ez...inkább egy többcsillagos hotel a parton.Kész.Tuti rossz címet adtak meg.Vagy becsődölt ez a nyavalyás GPS.
Mielőtt bolondnak néznének,amiért járó motorral állok az út közepén,gyors leparkoltam egy szabad helyre.Kiszálltam nyújtózkodni egy keveset és újra felnéztem a nagyon sokemeletes épületre.Most észrevettem azt,ami először elkerülte a figyelmem.Középtájt az ég felé nyújtózkodó világoszöldre festett monstrumon hatalmas kék betűk virították:MBAC KOLLÉGIUM.Mi a fene?Úgy tűnik,tévedtem.A suli rohadt gazdag lehet!Csak mert egy pusztulásnak indult,állandóan beázó,falfirkás valamit képzeltem koleszos lakhelyként,mint a legtöbb főiskolán.Ahol a szobába alig férsz be,nemhogy erkélyen süttesd a hasad!Szóval úgy tűnik,mégiscsak egész jó lesz itt lenni.De aztán ne bizakodjam el magam.Alapjáraton is elég szerencsétlen vagyok,szóval állandóan botladozok és el is esek,minden bajt mágnesként vonzok.Ez pedig egy koedukált főiskolai kollégium.És ha másfél ezer fiút és lányt összeeresztenek ott,ahol én is vagyok,abból-számomra legalábbis-nem sok jó sülhet ki.

Egyenletesen lélegeztem,de remegett a kezem,miközben-nem az összes bőröndömet becipelve-megálltam egy pillanatra az üvegajtóban.Bátrak egy koleszba ilyet csinálni!A fotocella azonnal reagált rám,így nem tudtam végigolvasni az üvegre festett szöveget,de sejtettem,hogy a kollégium neve az.

Odabent a döbbenetem még nagyobbá nőtte ki magát.Márványjárólap és faburkolat mindenfele.Fiatalok jártak-keltek csomagokkal és anélkül,csoportokban vagy épp egyedül.Középen egy hatalmas recepciós pult állt,ahol 5 nő intézkedett.Kulcsokat vettek le a nagyon-sok-rekeszes falukról,vagy épp magyaráztak és a diák valamelyik irodához sétált.Hát én is oda mentem a recepciós pulthoz.Azért nem mondanám,hogy tömve volt az előtér,csupán mindig akadt kivel foglalkozniuk.Úgyhogy vártam.
-Jaj,papa maci,ne aggódj!Nagyon jó lesz itt-nyávogta egy szőke leányzó az öltönyös apjának.
-Jesszus,fúj!-szisszent fel a mellettem lévő lány őket nézve.
-A számból vetted ki a szót-mondtam.-Bella vagyok.
-Angela,szia!Meg se szólalj,ezzel a libával osztottak egy szobába-emelte plafonnak a szemeit.-Hosszú idők jönnek...
-Őszinte részvétem!...Uhm,ne haragudj.Te tudtad,hogy a kolesz...itt van?
-Viccelsz?Majdnem letromfoltam szerencsétlen taxist,hogy nem vagyok vicces kedvemben.Aztán megláttam a kiírást.Igazándiból valami lepraterepre számítottam...-csóválta a fejét mosolyogva.
-Várj!A szobákat még nem láttuk,ott bármi lehet-feleltem,mire felnevettünk.
-A 427-es szoba kulcsát kérném-adott át egy papírt Angela a hozzánk lépő nőnek.Az elkezdett pötyögni a gépén,majd letett egy kulcsot elé.
-Üdv nálunk,Angela!...Szia,miben segíthetek?
-Én szeretnék beköltözni,most leszek elsős...
-Nos,ha elsős vagy,akkor kérlek a bejárattól balra lévő első irodába menj be,Julie Everhart vezérfelelős fog eligazítani.Kapni fogsz egy papírt,amit majd itt adj le és akkor megkapod a szobakulcsot is.Utána a lifteket mögöttünk találod,de persze a lépcsőt is használhatod,ami a bal oldal legvégén van.
-Köszönöm!

Bekopogtam az irodába.-Szabad!-kiáltották bentről.Benyitottam,majd behúztam a cuccom a szűk helyiségbe.-Szia,Julie Everhart vagyok!
-Isabella Swan,jó napot!-fogtam kezet a nővel.-Most leszek elsős és azt mondták,ide jöjjek.
-Csüccs le-mosolygott rám.Leültem az egyik székre.-Szóval...Ezt majd add oda az egyik recepciósnak-töltött ki egy papírt a gépe alapján.-Tudom,hogy úgyse olvassa el senki,de kapsz szabályzati könyvet.Majd találsz benne több térképet is,szerintem hasznos lenne kicsit áttanulmányozni őket.Egészségügyi problémákkal nyugodtan fordulj az orvosunkhoz,az orvosi szobák az első emeleten lesznek.Bármi mással idelent keresd fel az aktuális irodát,ha nem igazán tudod,kihez fordulj,szívesen állok rendelkezésedre,ahogy az igazgatónő is...A károkozást természetesen kifizettetjük,ebből kifolyólag az épületet nyilvánvalóan normális állapotában szeretnénk a szemeszter végén is találni...2-es,3-as illetve 4 fős szobákban vannak a diákok elhelyezve.Logikát ne nagyon akarj keresni a beosztásban,mert nincs is...Hmm,ja igen.Mindig a legfontosabbakat felejtem el.Szóval most még nincsenek kijárási korlátozások,de amint megkezdődik a szemeszter,éjjel 11-től reggel 4-ig zárjuk az épületet vasárnaptól csütörtökig.Pénteken és szombaton éppúgy tilalmi felengedés van...Alkoholt az év minden percében tilos a kollégiumban fogyasztani és tárolni,más narkotikumokkal egyaránt...Emeletenként 4 mosókonyha és 4 teakonyha használható.Ha bármiféle azonnali probléma lépne fel,szintén minden emeleten 2 ügyeleti irodába szaladhatsz...Azt hiszem ennyi-mosolygott.
-Kérdezhetek valamit?-rágcsáltam a számat.
-Csak tessék.
-Miért van az,hogy ez a kollégium ennyire...hasonlít egy drága szállóhoz?
A nő felnevetett.-Te vagy az első,aki rá mert kérdezni...Az MBAC-nek sokáig nem volt kollégiuma,de mindenképpen szerettünk volna.Aztán a tulajdonos meghalt,a hotelt pedig mindenestül nekünk adományozta 3 éve az örökös.Miss Main egykoron tanulónk volt,azóta sajnálatos módon ő is elhunyt.A vagyona nagy részét az MBAC-re hagyta,ezért vagyunk képesek 1500 tanulót elszállásolni...Elismételnéd a neved még egyszer?
-Isabella Swan.
-Egy vagy két "n"?
-Egy-feleltem.Begépelte,majd egy futó pillanatra csodálkozás ült ki az arcára,amit cseppet sem értettem.Még írt a papírra,majd azt elém tette.
-A 8. emeleten fogsz lakni a 473-as szobában,Isabella.
Felállt és besétált egy másik helyiségbe,majd egy papírtáskával tért vissza.Olyannal,amilyent Angela kezében is láttam.Átadta,elbúcsúztunk és már épp csuktam volna be az ajtót,mikor meghallottam a belső telefont felemelni.
-Pamela,Julie vagyok.Megérkezett a lány,aki a fiatalabbik Cullen mellé került...
A vészcsengő megszólalt a fejemben.Ha Pamela=Sheen igazgatónővel,baj lesz.Nagy baj méghozzá.Miért kell rögtön utolérnie a a szerencsétlenségnek?Mégis ki lehet az a lány,amiért azonnal a diri kell,csak mert ide értem?Talán valami szenátor elkényeztetett kölyke?Vagy az apja befolyásos maffiózó?Vagy ő maga egy börtöntöltelék?

Hamarosan már a végtelennek tűnő folyosón kanyarodtam az egyik irányba,majd a másikba.Egyik oldalon a páros szobák,a másikon a páratlanok...467,469,471,473-Megtorpantam.A kezem a kilincsre csúsztattam.Meg sem próbálkoztam kizárni,mivel elméletileg a szobatársam már benn van.Óvatosan nyitottam be és becipeltem a csomagjaimat.
Időm sem volt körbe nézni,mert a szobatársam megjelent,én pedig a látványtól lefagytam.Rosszra számítottam.De nem ennyire!
-Azt hiszem,eltévesztetted a szobaszámot.Ez a 473-as-szólalt meg.
Hangjában valamiféle koncentráltság csengett,miközben mézarany szemekkel figyelt.Bár lehet,hogy csak oda képzeltem döbbenetemben.Nagy nehezen összeszedtem magam és megráztam a fejem.A mozdulattól az arcomba csapódott a hajam,úgyhogy elsöpörtem.
-Én is ezt a szobát kaptam-halt el a hangom.A "fiatalabbik Cullen" arca megkeményedett és a szeme...A szemem láttára vált éjfeketévé az írisze...De ez lehetetlen.Semmiféle fényváltozás sem történt,hogy attól másmilyennek tűnjön.És ha mégis.Ekkora váltás természeti ellentmondás!-Itt egy másik lánynak kéne lennie-fejeztem be.
-Nem,itt nekem egyedül kéne laknom-mondta a srác fojtott hangon.-Senkinek nem szabadott volna ide kerülnie,nem hogy egy lánynak!
-Mi az?Talán apuci elintézte,hogy a kicsi fiának ne kelljen osztozkodnia?Ha ennyire biztos vagy a dolgodban,miért vagy még itt,ahelyett,hogy a telefonon lógnál?!
-Szerintem neked éppúgy nem jön be a helyzet.És te miért nem futottál még vissza az irodás nénikhez,hogy segítsenek az elveszett kicsi lányon?!
-Te...-fújtattam.Az egy dolog,hogy alacsony vagyok,de ezzel szemétkedni?!-Nekem csupán azzal van a gondom,hogy TE lennél a szobatársam és nem azzal,hogy valakivel együtt kéne élnem.Nagy különbség!
Veszekedésünket egy kopogás szakította meg,majd egy nő lépett be mellénk.Fiatal volt,max 30 éves.Smink,miniszoknya,kivágott felső,napszemüveg fejtetőn,tűsarkú szandál.Ez meg ki az isten?Cullen barátnője?
-Pamela Sheen vagyok,a kollégium igazgatója,sziasztok!-Ops.-Beszédem van veletek!Szóval sajnálatos,hogy így sikerült,nem személy szerint ellenetek irányult,de mostantól lakótársak vagytok.
-Mi?Vele?Na ne!-hitetlenkedtem.-Mondja,hogy ez csak egy rossz vicc!
-Így alakult,nem tudunk mit csinálni.Sajnálom.
-Apám elintézte,hogy egyedül lakjak a szobában!-szólalt meg Cullen.
-A lottón lenne ötösöm,ficsúr!Ki hitte volna,hogy apuci rendezkedik?
-Csak nem féltékeny vagy?
-Oh rád?Viccelsz?Nincs az az isten!Inkább nagyon,de nagyon sajnállak.Köztudott tény,hogy az elkényeztetett kölykök felnőttként is 0 IQ-val rendelkeznek.
-Nos,ahogy látom,ti kiidegelitek egymást.De akkor sem lehet változtatni,amíg nem szabadul fel szoba...Annyit tudok javasolni,hogy valamelyikőtök költözzön bérlakásba-nézett Cullenre a diri.Hát még jó hogy rá.Ott a pénz,nem nálam!-További szép napot!
-Ez szép nap?-kérdezte Cullen hitetlenkedve.
-Valakinek biztos-mondtam.Becipekedtem az ablakhoz közelebbi szabad ágyra.Cullen nagy ívben-de szó szerint-kikerült és kinyitotta az erkélyajtót.-Oh,a közelembe ne gyere,még a végén megfertőzlek!
-Tényleg?Mivel?Hülyeséggel vagy bunkósággal?-gúnyolódott.
-Ezek miatt ne aggódj-feleseltem ártatlan mosollyal.-Mindkettő annyira túlcsordul benned,hogy nem tudna többet befogadni a szervezeted.
Többet nem szóltunk egymáshoz.Pár cuccomat vettem csak elő,majd elindultam a 2 ágy közti ajtóhoz,ami reményeim szerint a fürdőbe vezet.
-Te aztán tényleg lány vagy.Még meg sem jöttél,de máris elfoglalod a fürdőszobát!
-Pedig már kezdtem megijedni,hogy kifulladt a napi szókincsed!Egyébként mit hittél?Hogy transzvesztita lennék?!
Az ajtót egy kicsit erőteljesebben csuktam be,majd végre lemoshattam magamról a több órás út nyomait.Úgy összességében fárasztó dolog ám a vezetés,főleg sokáig.Hát nem is mertem egyhuzamban megtenni az utat,jó párszor megálltam kicsit pihenni.Inkább tartson egy órával tovább az utazás,minthogy balesetem legyen!
Mire felfrissülve és átöltözve kiléptem a szobába,Cullen nem volt ott.Ugyanazon az útvonalon,amin feljöttem,visszasiettem a földszintre.Egy ideig lesegettem a kiírásokat,majd végül a LAKÓSZOBAI ÜGYINTÉZÉS-t választottam.Bekopogtam és megkezdődött a szélmalomharc.Frank Palmer beosztási felelőst sikerült kifognom,így nem csak az abszurd helyzetet,de az irodás bunkó modorát is el kellett viselnem.Semmit nem lehetett tenni,bármivel próbálkoztam,valami okból mindig elvetette.Majd mikor-szerintem elég láthatóan-megunt,közölte,hogy az imént éppúgy mindenen átrágták magukat Mr.Cullennel is és csak mert eltelt pár perc,a dolgok állása fikarcnyit sem változott.Isteni!
-Köszönöm a segítségét!-sóhajtottam.-Viszlát!
-Viszlát,Miss Swan!
Csalódottan sétáltam ki a parkolóba,majd a dobozokat a csomiba zárva a maradék bőröndökkel vissza.Lehet,hogy mégse volt olyan jó ötlet főiskolára jelentkezni.Pontosítva az MBAC-re jelentkezni!Közelebb is lett volna hely festőművészetet tanulnom.De nem!Nekem azonnal Miamit kell kipécéznem magamnak!Hát tessék,itt is a következménye!Egy hülye barom a szobatársam,aki ráadásul férfi!!!
A szobában Cullen mellet egy törpe leányzó állt.De komolyan,az én 153 centimnél kisebb volt.Vigyorgott,majd csilingelő hangon megszólalt.
-Szia!Alice Cullen vagyok,örülök,hogy megismerhetlek.
-Heló,én meg Bella Swan-feleltem meglepődve.Ennek itt az egész famíliája?!Egyébként nem is tűnnek rokonoknak.A srác talán csak egy kissé magasabb volt az átlag fiúknál,de izmos.Kócos haja bronzvörös.Alice-ben viszont "volt valami koboldszerű:rendkívül vékony volt,az arcvonásai finomak.Hollófekete haja rövidre nyírt tincsekben meredezett szanaszét."* A szeme sötét karamella színű volt,míg szobatársamé obszidián fekete.-Rokonok vagytok?
-A húgom-felelte Cullen tömören és újra Alice-re fordította minden mogorva figyelmét,amivel csak engem tüntet ki.Vele kedves volt,szinte már könyörgő.-Kérlek!
-Nem-rázta a fejét Alice.-Nézd,ha cserélünk is,semmi értelme.Akkor is itt töltenéd az időd nagy részét,ugyanis én mindenképp Jasperrel alszom!-Csak nekem tűnt fel,milyen furcsa hangsúllyal ejtette ki az "alszom"-t?
-Akkor vedd rá Rose-t!
-Mivel?Edward,Rosalie-ékat most aztán végképp nem lehet külön szobába költöztetni.Házasok,te se aludnál a feleséged nélkül.Plusz Rosalie kegyetlen bunkó másokkal,ismered milyen a családon kívüliekkel.
-A bátyád is bunkó,nem lenne újdonság-jegyeztem meg a bőröndök nyitogatása közben.
-Na aztán te sem panaszkodhatsz-vetette oda EDWARD foghegyről.-Alice,kérlek!Egy évig fizetem a vásárlásaidat!
-Csábító,de nem!Héj,nem lesztek örökké vadidegenek.Beszélgessetek,barátkozzatok,annál könnyebb lesz elviselni egymás jelenlétét...
-Pazar!-dőltem az ágyra.
-Akkor jössz?
-Aha,a kocsiban megvárlak-lépett az éjjeliszekrényéhez a srác,majd eltűntek.

*Részlet Stephenie Meyer:Alkonyat című művéből.